10/2. Az élet súlya

Mary Westmacott alias Agatha Christie Az élet súlya c. regényét olvastuk ehhez a témához. Hogyan szeressük jól a másikat? Erről is szól a könyv.

Ha az embert szeretik, az nehéz terhet ró rá.

Laura jól szeretett-e? 

Nem, mert végig bűntudat volt benn. Ő is sokat tépelődik a jól szeretni témakörön.

Én...én annyira szeretem, hogy félek, nehogy ártsak neki. Nehogy túl szorosan magamhoz láncoljam.

 Laura végig vezekel. Rosszul szeret, mert nem ismeri igazán a húgát, helyette hoz döntéseket.
Kívülről Shirley két házassága teljesen más képet mutat, mint belülről. Mindent megadtak ennek a lánynak, ezért nem volt célja az életének, nem tudott küzdeni, pedig neki erre lett volna szüksége. Jól jellemzi őt ez a megjegyzés:

aki képes arra, hogy megvédje, ami a magáé, akinek nehézségre van szüksége ahhoz, hogy énjének teljes kapacitását kihozza.

Mr. Baldock mindannyiunk kedvence lett. Ő az egyetlen barát Laura életében. Szerintem ő az író szócsöve, általa mondja el Christie, hogy mit gondol bizonyos helyzetekről, dolgokról. Nagyon okos barát, amit az alábbi mondat is bizonyít:

A barátság olyan természetű, hogy mértékkel kell vele bánni.

 A második gyerekről szóló eszmefuttatása remek és mulattató. (17-18.old.) Van megjegyzése a szerző és az olvasó viszonyáról is. (57-58. old.) Ezt ezzel a megállapítással zárja:

Ha az örökkévalóságól indulunk ki, nyugodtan ugrálhatunk az időben, ahogy nekünk tetszik.

Llewellyn is egy érdekes szereplő, jó meglátásokkal. 

A boldogság az élet egyik tápláléka, elősegíti a fejlődést, nagy tanító, de nem az élet célja, és önmagában nem is teljesen kielégítő.

 Mint prédikátor, megtapasztalja az Istennel való kapcsolatot is:

Egyszerre rettenetes és gyönyörű Isten hírnökének lenni.