12/2. Lear király

William Shakespeare életrajza:

http://hu.wikipedia.org/wiki/William_Shakespeare

Az irodalomtudósok vitatkoznak arról, hogy ki is az igazi szerzője a drámáknak. Több jelölt is van, a hivatalos változat a fenti. Erről a témáról készült egy izgalmas kalandregény is, aki többet szeretne tudni erről a rejtélyről és a teóriákról, annak ajánlom:

Jennifer Lee Carrell: a Shakespeare-titok c. könyvének nagy előnye, hogy az írónő Shakespeare szakértő, és a regény végén leírja, hogy mi a regényében a tény, és mi  a fikció, illetve, hogy hol tartanak a Shakespeare kutatások.

A Lear-királynak népmesei alapjai vannak. Nem túl árnyaltak a figurák, könnyen átverhetők. A szülőkről elmondható, hogy nem ismerték a gyerekeiket. Lear két lánya feltehetőleg már régebben is hízelegtek az apjuknak, mert a király szinte el is várja tőlük.
Az udvari intrikák mindennaposak, megszokottak. Ehhez képest Cordelia és férje nem túl diplomatikusak. A szereplők szinte szimpatikusabbak amikor szerepet játszanak. Ruha teszi az embert? Az álruhákban senki nem ismeri fel a másikat. Valószínűleg azért sem, mert a szolgákat nem figyelgették akkoriban sem.
 Lear a fellegekben jár az elején. A végén nemesebb vagy okosabb lett? A bűn és bűnhődés egyenrangú a drámában? Az mindenesetre látszik, hogy minden tettünk hatással van a környezetünkre is. Lear tulajdonképpen azzal, hogy felosztja a birodalmát lányai között, akkor kényelmet akar felelősség nélkül.