I. A könyv

Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó c. könyvét olvastuk ennek a témának a feldolgozásához. Mivel olasz írótól még nem olvastunk, megismerkedtünk először Olaszországgal. Az alábbi link alapján haladtunk:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Olaszorsz%C3%A1g
Az író életrajzát kicsit nehezebb volt összeszedni, ezért idemásolom:

Italo Calvino

(1923-1985)

ü Italo Giovanni Calvino Mameli (Santiago de Las Vegas, 1923. október 15. – Siena, 1985. szeptember 19.) olasz író, újságíró.

•   Italo Calvino a 20. századi olasz irodalom egyik legnagyobb, iskolát teremtő és nemzetközileg is páratlan népszerűségű alkotója volt.

•  Egy Havanna melletti faluban, olasz szülőktől született, 1923-ban. Apja, Giacomo Calvino, becenevén Mario, ligúriai származású agronómus, anyja, a szárd gyökerekkel rendelkező Eva Mameli botanikus volt, aki természettudományos egyetemi tisztségeket töltött be kivándorlásuk előtt Paviában és Sassariban. Trópusi botanikuskertet irányítottak Kubában.

• Miután 1925-ben egy hurrikán romba döntötte bungalójukat, rövid Santiago de Cuba-i tartózkodás után, a család 1926-ban repatriált.

• Calvino ifjúkorát apja szülővárosában, Sanremóban töltötte, a második világháború alatt ellenállóként harcolt a partizánmozgalomban. Tagja lett az Olasz Kommunista Pártnak is, az Unità című lapjába rendszeresen írt 1946/47-ben.

•  Tanulmányait a második világháború szakította félbe: besorozták a fasiszta hadseregbe, innen megszökött, és csatlakozott a partizánokhoz. A háború után visszatért a Torinói egyetemre, közben dolgozott a kommunista párt lapjának, a L’Unitának. A pártnak is tagja lett, de 1956-ban, a magyar forradalom leverésekor kilépett.

•  Első két szépirodalmi alkotásához (A pókfészek ösvénye, Végül arra száll egy holló) a partizánélet élményeiből szerezte anyagát. 1948-tól az olasz könyvkiadás egyik legnagyobb alakja, Giulio Einaudi olasz esszéista, irodalomszervező tulajdonában lévő, torinói székhelyű Einaudi Könyvkiadó legjelentősebb szerzői közé tartozott, segített is a válogatásban az alapítónak és szerkesztőként is közreműködött, miközben több lap is közölte cikkeit.

•   1952-ben járt a Szovjetunióban, ahol egészen közelről szemlélhette a megvalósuló szocializmust, de amit látott, nem töltötte el különösebb örömmel. 1959-60-ban a világ másik felével, az Egyesült Államokkal is megismerkedett, ám itt szerzett élményei sem lelkesítették különösebben.

•   1964-ben megnősült, és előbb Párizsban, majd Rómában telepedett le hosszabb időre. Élete utolsó éveiben Közép-Itália “reneszánsz ékszerdobozában”, Sienában élt, itt is hunyt el agyvérzés következtében 1985. szeptember 19-én.

•   Pályája kezdetén a háború utáni neorealizmus jegyében születtek az ellenállásról szóló művei, de az ötvenes évek elejétől egyre inkább a fantasztikum, a meseszerű, a groteszk lett írásainak fő ismertetőjegye. Maga is gyűjtött népmeséket, amelyeket két kötetben jelentetett meg.

• 1960-ban publikálta a Magyarországon is nagy sikert aratott Eleink című kötetet, amelyben három groteszk és fantasztikus kisregényét (A kettészelt őrgróf, A famászó báró, A nemlétező lovag) adta közre. Ezeknek a novelláknak egy részét – a Calvino-életművet bemutató Európa-sorozat soron következő kötetének elbeszéléseit – egy valahai kiadás a sci-fi műfajába sorolta. Rég kiderült azonban, hogy a hallatlan fantáziával megírt, galaktikus fényekkel sziporkázó, pattanásig feszített logikájú történetek nem tűrik a besorolást. A Komikozmosz ugyanis remekmű. 1965-ben megírta a Kozmikomédia című novellaciklusát, amelyben a tudomány világának legendáit és mítoszait ábrázolta ironikus köntösben.

•   1960-ban Italo Calvino olyan neves írók és matematikusok társaságában, mint Jacques Roubaud és Georges Perec csatlakozott Raymond Queneau új irodalmi műhelyéhez, melyet Oulipo (Ouvroir de Littérature Potentielle) elnevezéssel jelölt.

•   A hetvenes évek elején felkérték, hogy egy XV. századi tarotkártya-csomaghoz írjon szövegeket. Így készült el 1973-ban az Egymást keresztező sorsok kastélya című regény, a kártya figuráinak egymásba fonódó történetét figyelemmel követő, e történeteket kommentáló írás.

•   1979-ből való az újszerű, játékos szerkesztésmódot alkalmazó Ha egy téli éjszakán egy utazó című regénye, amelyet az alapötlet és az ezt kibontó fordulatos, krimiszerű izgalmakkal teli mese miatt sokan Umberto Eco A rózsa neve című munkájához hasonlítanak. Mindkettő az úgynevezett mágikus realizmus remeke, amely irányzathoz többek között olyan írók tartoznak, mint García Márquez és Borges.

•   1983-ban született meg Calvino utolsó munkája, az önéletrajzi elemekből építkező Palomar. Halála után nem sokkal megjelent a Harvard Egyetemen tartott előadásainak szövege Lezioni americane címmel.

 

 A könyvet olyan kérdések alapján dolgoztuk fel, amelyeket a regény felvetett.

1. Milyen helyzetben szeretünk a leginkább olvasni?

Ha szakirodalmat olvasunk, akkor ülve. Ha szórakozásból, akkor fekve, vagy ülve, felpolcolt lábakkal és teljes csendben. Ildi újabban hintaszékben szeret elmélyülni. Jó, ha sok könyv van olvasás közben körülöttünk. Nekem az álmom, az ideális helyzetem az olvasáshoz az alábbi lenne: egy könyvtárszobában, egy kandalló előtt, amelyben tűz lobog, egy kényelmes fotelben elhelyezkedve. De ki tudja ezt megvalósítani?

2. Milyen az ideális könyvesbolt? 

Ma már kissé személytelenebbek a könyvesboltok, mint régen. A városunkban lévő egyetlen könyvesbolt ellen sok kritika megfogalmazódott: az eladók magánbeszélgetéseket folytatnak egymással, nem tájékozottak, általában nem tudnak válaszolni a kérdésekre, a könyveket a földön is tárolják, nincs hangulata. Régebben egy könyvesboltban is le lehetett ülne, WC-re lehetett menni, a kereskedők tudták, mit hol találnak, rendszer volt, ismerték a törzsvásárlókat.

3. Olvasott-e már fel valaki nekünk rendszeresen? Miben más, mintha mi olvasnánk? (hangoskönyv)

Ha más olvas fel nekünk, az zavaró, mert arra figyelünk, hogy nem jó a hanglejtés, túl lassan olvas az illető, stb. Általános vélemény, hogy magunkban jobban szeretünk olvasni. Viszont fontos, hogy olvassunk meséket a gyerekeinknek. Marika kedves élménye, hogy 3-4. osztályos korában a magyar tanárnő rendszeresen, fejezetenként felolvasta nekik Az egri csillagokat. Gyerekkorunk kedves élménye a diavetítés is. 
Hangoskönyveken a verseket nagyon szépen olvassák, a regényeket viszont nem jó hallgatni.

4. Hasonlítsd össze az egyéni olvasatokat a csoportos olvasással (megbeszélésekkel)!

Mivel ekként működik a könyvklub, ezért elmondhatjuk, hogy jó megbeszélni az olvasatokat.

5. Mennyire fontos a fordító?

Fontos. Ha szeretünk egy könyvet, akkor megnézzük, hogy ki fordította. Ildi találgat is előtte, hogy nő vagy férfi fordította-e. Megállapítható az a tendencia is, hogy a női regényeket a nők jobban fordítják. 

6. Hogyan viszonyulsz a befejezetlen regényekhez?

Hiányosnak érezzük, nem szeretjük őket. Ez a könyv is azért nem tetszett többeknek, mert a feloldás elmaradt.

7. Könyvespolcainkon lévő könyveink: Megnézem mit olvasol, elmondom, ki vagy! Egyetértünk ezzel a megállapítással?

Felemások voltak a válaszok: egyrészt igen, mert az érdeklődési köre kiderül az illetőnek, másrészt ez ma már pénztárcafüggő is. Ha egy családhoz megyünk, akkor sem egyértelmű, mivel lehet, hogy azért van annyiféle könyv a könyvespolcon, mert minden családtag más műfajt szeret olvasni.

8. Egyszerre több könyvet olvasol, vagy csak egyet?

Ebben a kérdésben megoszlott a társaság. A fele egyet szeret olvasni, lehetőleg egy slukkra, a másik fele többet is olvas egyszerre, több műfajút variálva. Közben verseket is szemezgetünk. Én többet olvasok egyszerre, általában tízet: a legtöbb ezek közül szépirodalom, de van szakirodalom, szórakoztató irodalom is. Mindig olvasok valami krimit és történelmi regényt is. Mostanában pedig a szakjaimtól távol eső ismeretterjesztő irodalmat is, hogy ne maradjak el nagyon a világtól. 

9. Mi a remekmű?

Ha szubjektíven nézzük, akkor mindenkinek más. Ha objektíven, akkor talán az, amely időtől, országtól függetlenül is jó könyvnek tartunk. A KÖNYV természetesen a Biblia. De remekművek Steinbeck könyvei is, mert időtállóak. 
Talán úgy is meghatározhatnánk, hogy azok a könyvek, amelyek például 1000 embernek mind ott van a könyvespolcán.

10. Ki az értékesebb író: aki termékeny, vagy aki keveset, de remekműveket ír?

Felmerül a kérdés ezzel kapcsolatban, hogy ki a termékeny író? Nem a mennyiség a lényeg, de vannak olyan írók, akik sokat írtak, és mind közel azonos színvonalon. Ilyen pl. Agatha Christie. De azokat az írókat általában többre becsüljük, akik remekműveket írtak, ha keveset is. Én ha olyan könyvet olvasok egy szerzőtől, ami nagyon tetszik, akkor egy kis ideig ki szoktam várni, mielőtt mást is olvasok tőle, mert tartok tőle, hogy az csalódás lesz.

11. Miért szeretsz olvasni?

Kikapcsol, de információforrás is, pihentet, izgalmas, klassz dolgokat tudhatunk meg a könyvekből, kulturális kapcsolatainkat fejleszti, mert más országokról, népekről is többet megtudhatunk.Szókincsfejlesztő, a kíváncsiságunkat is kielégíti. Azt szokták mondani: a könyv tanít, nevel és szórakoztat. Elűzi az unalmat, a szorongást. Én néha a nyelv gazdagsága, a stílus miatt is szeretek olvasni. Pl. Vavyan Fable könyveit nem a történet kedvéért olvasom, hanem mert annyira csodálatos az, ahogyan az író használja a magyar nyelvet, igazi nyelvi lelemények találhatók regényeiben.

12. Többször is elolvasol egy könyvet? Miért jó/ nem jó ez?

Általában nem szeretünk újraolvasni könyveket, bár ennek is meg lenne a szépsége: minden olvasat más és mást emel ki a könyvből. A kedvenceinket újraolvassuk azért.

13. Szeretsz könyvtárba járni? Miért? Milyen egy jó könyvtár?

Természetesen szeretünk járni. Olyan a jó könyvtár, mint egy szentély, csend van benne. Lehet ott nyugodtan olvasgatni. A dolgozók szolgálatkészek és udvariasak. Rend van. Sok témájú könyv megtalálható benne. A könyvtárosok naprakészek és tudnak ajánlani nekünk könyveket, ha megkérdezzük. Nagy örömünk, hogy nekünk ilyen könyvtárunk van!