II. A kémia

Ehhez a témához Per Olov Enquist: Blanch és Marie című könyvét olvastuk el.
Svédországról tájékoztató:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sv%C3%A9dorsz%C3%A1g

Per Olov Enquist életrajza:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Per_Olov_Enquist

A kémiáról röviden:
http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9mia

• A könyv szereplői mind létező személyek voltak. Blanche élete a kórházig igaz, de amint Marie munkatársa lesz, már nem. Nem voltak ennyire közeli barátok.

• Érdekes a tudományok történetében, hogy az új találmányoknál, felfedezéseknél nem azok a veszélyes dolgok, amiket először képzeltek. Például a röntgen felfedezésénél azt hitték, hogy az emberek majd pornográf célokra használják, pedig ez fel sem merült, az igazi veszély a sugárzás. Itt is a Curie házaspárnál nem védekeztek a kísérletezésnél, ezért kaptak halálos sugárzást, kellett csonkolni a végtagokat, stb.

• A hisztéria témakörével is hosszan foglalkozik a regény. Szörnyű, hogy a rokonok ezekbe az intézetekbe helyezték el a feleslegessé váló nőtagjaikat, ha meg akartak szabadulni tőlük. A hisztéria akkoriban nem azt jelentette, mint manapság. Idegbetegség volt, amit hipnózissal igyekeztek gyógyítani. Ma mániás depressziónak hívjuk. A szörnyű az, hogy ezt látványossággá tették, bemutatókat szerveztek. A szexualitás nevében?
• A kísérletek kezdetleges körülmények között zajlottak.
• A könyv stílusa csapongó, figyelni kell az olvasásánál. A korrajz viszont remek.
• Marie Curie-nek nem volt boldog élete. A tudomány szolgálata nem egy hálás dolog. Megszállottnak kell lenniük. Erről mindig Akhilleusz választása jut eszembe: választhatott a hosszú, boldog, de átlagos élet, vagy a rövid, küzdelmes élet között, amely kapcsán híres lesz, örökké fennmarad a neve. Kicsit ilyenek a tudósok is.
• Az idegengyűlölet is felbukkan a könyvben, amit Marie-nek kellett elviselnie, mint lengyel nőnek.