IV. Inas, komornyik

P. G. Wodehouse: Fő a pléhpofa, Jeeves c. könyvével üdültünk egy kicsit fel. Már több kérést hallottam a könyvklubosoktól, hogy ne mindig csak komoly témákról olvassunk, így most egy könnyedebb, humoros regényt is belevettem a listába. Persze itt is találtunk néhány megszívlelendő bölcsességet:

" ... ám a nagy lecke, amelyre az élet megtanít bennünket, az, hogy mindenkor tudjuk, mikor célszerű és mikor nem, hogy a dolgok középpontjában legyünk."

P. G. Wodehouse életrajza:
http://hu.wikipedia.org/wiki/P._G._Wodehouse

1. Milyen az ideális inas?

Régen szigorú vizsgával lehetett csak elnyerni ezt a tisztséget. Tapintatos, udvarias, jó megjelenésű, tájékozott, megbízható. Diszkrét. Öltözéke szigorúan szabályozott.  Képzeletünkben az Angliában szolgáló komornyik a minta. Több filmsorozat is ezt erősíti meg, pl.: a Csengetett, mylord?
Tekintélye volt a szolgák előtt. Láthatatlan urai előtt, viszont kifelé a házat képviseli. Távolságtartó, a bizalmatlankodást kerülnie kellett.

2. Ehhez képest Jeeves?

Rafinált. Okos, jó jellemismerő. Találkozunk a világirodalomban félelmetes szolgával, például a Manderley-ház asszonyában a házvezetőnő. Jevees nem ilyen. Irányít, de szinte barátként. Azért az információhálózat a szolgák között remekül működik. Többet tudnak a házban folyó dolgokról, mint az arisztokraták.

3. A könyv

Tetszett, vicces volt. A házat megszállják az emberek, ott lebzselnek sokáig. A fiatalok hihetetlen mértékben függtek az elődöktől, és nem csak anyagi tekintetben.  Az angol humor kicsit furcsa számunkra. De jobb, mint az amerikai, ami egyre inkább alpárivá vállik.