2015. április 28., kedd

A magyar nyelv virtuóza

Vavyan Fable Mesemaraton című művét olvastuk.
Az írónő életrajza:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Vavyan_Fable


A könyvklubosok közül négyen még nem olvastak az írónőtől semmit, először az ő véleményük érdekelt.


  • a társadalmi viszonyokat jól leírja
  • elején tetszett, a vége kissé erőltetett
  • eleje tetszett, amikor üldözték egymást, az már sok volt
  • megkeverte az eseményeket
  • burleszk a műfaja, olyan mintha amerikai vagy egy Bud Spenceres film lenne
  • Vonnegut és Rejtő egyben
  • nyelvhasználat manapság már megváltozott, fiatalok sokat káromkodnak. Itt még nem, helyette Athéna magyar verseket szaval.
  • nyelvezetében el lehetett veszni, gyakran vissza kellett lapozni, hogy az értelmét is felfogjuk
  • tetszett, limonádé, jólesett egy fárasztó nap után
  • a vége unalmas, sok benne az ismétlés, a pénz hajhászása
  • az ötlet, a jellemek nem voltak rosszak
  • el is lehet képzelni, hogy rendeznek ilyen lóversenyt

Azok véleménye, akik már olvastak az írónőtől:


  • ha meseként fogta fel, akkor tökéletes: 2 édes lány, egy mostoha, nehézségek, csodás fordulatok, jó vég stb.
  • sok volt az üldözés benne, az nem tetszett
  • kedvenc: Ki feküdt az ágyamban? Tündértáncban már túlzásba esett. Sokszor a lazább jobb lenne.
  • jó pillanatban nagyon szórakoztató
  • harmadszor már tudta normálisan olvasni, de ezek a körmondatok!
  • nyelvi leleményeiért szereti olvasni, nem a mondanivalókért
  • jópofa megjegyzések
  • Hogy íródtak: értelmező kéziszótárral a kézben?

Beszéltünk a burleszkről, mint műfajról. Ez alapján a jellemzői:

  • túlzott események, figurák és nyelvezet
  • Chaplin filmek jutnak róla eszünkbe: nyüzsgők, esetlenek a figurák
  • valamilyen szinten paródia
  • üzenete: nem kell az életet annyira komolyan venni, hibákra rámutat, görbe tükör
  • média szerepe
  • Jókaival összehasonlítva: itt egy lapon történik annyi, mint Jókainál egy fél könyvben
  • sok információ

A Wikipédián a műfajról az alábbiakat találtam:

burleszk vagy burlesque az olasz burla („tréfa, móka”) szóból származik többjelentésű fogalom, de ma leginkább olyan bohózatfajtát jelöl, amely képtelen helyzetekre, torzításokra, kiélezett helyzetkomikumokra épít. A hősök esetlenek, irreálisan viselkednek és ebből bonyodalmak adódnak. A burleszkelemek végigkísérik az európai irodalmat, de csak a 19. század második felében terjedt el műfaji értelemben. A filmművészet – főként a némafilm korszakában – egyik leghatásosabb kifejezési formáját találta meg a filmburleszkben (Chaplin, B. Keaton, Marx fivérek).

A szó eredete

A 'gúnyolódás, tréfa; bohózat' jelentésű olasz burlesco szó a magyar nyelvben a 18. század vége óta ismert, legkorábbi előfordulását Kazinczy Ferenc levelezésében találni. Kazinczy 1788-89 körül a Magyar Museum lapjain is használta, még burlesque alakban, a Barczafalvi Szabó Dávid Szigvart klastromi története című művéről (Johann Martin Miller Siegwart, eine Klostergeschichte című regényének magyarításáról) írott recenziójában.

Szereplők:


  • Sokan voltak, és Redford ráadásul másnak is elnevezte őket
  • vicces nevek
  • Rossz Arc kicsit durva
  • Postor, az öreglány viharos életúttal rendelkezett
  • Kedvenc Redford, mert erős, ügyes, később ő tűnik az egyetlen normálisnak, persze ő sem hibátlan, kreatív
  • Kedvenc: Athéna, aki sokat változik a könyv során, szaval magyar verseket. Telezsák jól illik rá, mindig egy egész könyvtárat hord magánál, igazi könyvmoly. Szándékosan rejtőzködik.
  • Don: nyávogós, nem szimpi
  • jó figurák még: Barry és a tetszhalott
Ezt a könyvet nem lehetett volna megírni 50 évvel ezelőtt, akkor jobban titkolták a dolgokat.
Újgazdagok: szemtelenek. Változik-e a történelem során az ember jelleme?
Mindig 3 dologért folyt a harc: pénz, szex és a hatalom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése