3. Jugoszlávia utóhatásai

 Miha Mazzini : Kitörölve című könyvét olvastuk márciusban. 

1. Történelmi regény-e?

• Van benne sok minden a történelemből, a délszláv háború utóhatásaiból. 
• majdnem dokumentumszerű
• forradalom
• napjaink történelme
• Kell-e egy történelmi regény megírásához időbeli eltávolodás? - tanakodtunk. Legalább egy emberöltő jó lenne. A történelem tanár szerint 100 év távlatából lehet jól látni. 
• 1 generációnak 30-40 évnek tekinthetünk, így kb. a délszláv háború már történelemnek minősül. Milyen távolinak tűnik!
• Szerintünk történelmi regény.

2. Hallottatok-e erről a gyakorlatról, ami a könyvben szerepel?

• Nem, teljesen ledöbbentünk. Ez egy modern, burkolt népirtás.
• A szlovénok felsőbbrendűnek tartják magukat a horvátokhoz képest.
• 
  Hogyhogy a hivatalokban nem találják meg az okiratokat? A háborúban sok minden eltűnik. 
  
• Tito összezárva tartotta a népeket.
• Fura, hogy a csecsemő sem kapott papírt, ott, ahol született. Pedig a gyakorlat azt mutatja, hogy ahol születik, olyan állampolgár lesz. De itt el akarták lopni a csecsemőt, ezért sok mindent nem jogszerűen tettek. "Hogy adná oda egy külföldi állampolgárnak? " - kérdezgették a nővérek.
• Szűk határidők, megdöbbentő tettek.
• lakásfoglalás
• A megoldás szerint nem történelmi a könyv, mert az nagyon happy endes egyesek szerint.
• El akarták lopni a gyereket.
• Hivatalnokok azt csinálták, amit akartak.
• Akármilyen eseménynél nem a jog számított, hanem a rokonság.
• A kis részletek döbbentették rá, hogy velük is bármikor előfordulhat ilyesmi.
• "A törvény nem tudása nem mentesít alóla"- ez egy kemény mondás, igazság.
• Békeidőkben sem érthető a hivatalnokrendszer, nemhogy háborúban.
• Megdöbbentő, hogy ha meghalt volna, akkor sem tudták volna eltemetni. 
• A szlovénok viszonylag fejlettek, és ha ott ilyesmi történik, mi lehet máshol?
• Azért is volt ez a hajcihő, mert az EU választások előtt voltak. 

 3. Családi iszonyok - viszonyok

• A főszereplő lányt is állandóan fiamnak szólítják a szülei. 
• Az anyja az apja mellé állt a viszályban, a szakításban, még ha csak cseléd volt így ott.
• az élettársa is egy senkiházi
• szeretővel is érdekes a viszony
• Az anyja a balkonkertészetben élte ki magát.
• Apa katonaként viselkedik otthon is, mindig ugyanabban az időpontban sétál például.
• Markkal való kapcsolata: nem derült volna ki, hogy van egy közös gyerekük, ha nem kell a segítsége. Ez azonban az amerikai lelkét felkavarta. Viszont aktivizálta a problémamegoldó képességét. 
• Tito a legamerikaibb vezető volt ebben a blokkban.

4. Tetszett/ nem tetszett a könyv? Miért?

Magdi néni:

 Tetszett, hasonló filmet látott mostanában. Rémisztő, hogy ez bármikor, bárkivel előfordulhat. A főszereplőnek szerencséje volt a csellel, de másoknak nem volt ilyen támasza. Érdekes volt a történet, olvasmányos. A gyereket akarták, ez volt a mozgatórugó.

Kati néni:

Nem hallott még erről az esetről. Megdöbbent. Össze kellett volna fogni, de nem történt semmi.

Anikó:

Vérforralóan jó volt. Mellékszereplők miatt nagyon találóak. Aggódott, hogy nem lesz jó a vége. 

Marika:

Maga a könyv, ahogy meg volt írva, tetszett. Amit azonban leír, az egészen szörnyű. Azon csodálkozik, hogy miért csodálkozunk? Ma is a kapcsolatrendszerekkel lehet csak boldogulni. 

Ági:

Magdival ért egyet. A politika rossz, az élethez szerencse is kell. Nem szereti a happy endeket a történelmi könyveknél. 

Anikó néni:

Döbbenet és igazságtalanság. Mindenkitől megkérdezte a környezetéből, hogy hallott-e már erről az esetről, és senki sem tudott róla. Lekötötte a történet, emberi sorsokról szeret olvasni. Olvasmányos volt. Megmarad az emlékezetében ez a könyv majd. 

Izabella:

Tetszett, ahogy tagolva volt a könyv, jó lélegzetű regény volt. A síkok szépen egybefolytak. A fordító szépen fordított, nagyon minőségi volt a szöveg. A vége kicsit gyors lezárást kapott, nem számított happy endre. Ráadásul nem tetszett, hogy az volt ezáltal az üzenet, hogy egy amerikai majd megoldja. Humor is volt benne egyszer-kétszer.

Ildikó:

Felháborító témát jól dolgozta fel. Zala amilyen környezetben nőtt fel, azzal dacossá vált. Informatív. Sok minden kiderült, hogy milyenek a szlovénok.

Anita:

Megdöbbentő, de olvasmányos. 

2024/1. A postán rendelt japán feleségek története

 Könyvklubunk 2024-es tematikája A történelmi igazságtalanságok lesznek, ennek első része Julie Otsuke: Buddha a padláson című lett. Olyan történelmi helyzetekkel akarunk megismerkedni, ami nem kap olyan sok visszhangot, de mégis fontos lenne róla tudnunk. Mivel új témába kezdtünk, először is a történelmi regényről beszélgettünk.

Milyen is egy jó történelmi regény? 

•  hiteles
• legyen benne olyan szál, amihez kötődni tudunk
• szereplőknek lehessen drukkolni
• újdonságot mondjon
• források legyenek, amire támaszkodhatunk
• ne legyen szájbarágós
• izgalmas regény legyen
• atmoszféra 

Ekkor felmerült, hogy mit nevezünk egyáltalán történelmi regénynek? Csak amik valós történelmi személyekről szóltak, ami dokumentalista jellegű? Fontos, hogy ne csak egyoldalúan mutassa be az eseményeket a könyv. 

A Buddha a padláson tehát történelmi regény? Mit tanultunk belőle? 

Igen az, tényszerű. Pearl Harbor után az összes japánt áttelepítették, attól függetlenül, hogy bűnös volt-e? Pedig hány évvel azután történt ez, hogy megérkeztek az USA-ba, a gyerekeik már amerikaiaknak születtek. keményen dolgoztak, szinte minta-állampolgárok voltak, mégis szívszorító, hogy így jártak. 

Felmerült a kérdés, hogy mit várunk a bevándorlóktól? Azt, hogy beilleszkedjenek vagy a hagyományaikat őrizzék? Ha önként vándorolt ki, akkor egyénként ment ki a jobb élet reményében, mégis az elől szöktek, ahová kerültek. Egyáltalán nem lett jobb életük. A közösség és az egyén összeütközött, mégis egy közösséget alkottak a kívülállók szemében, de nekik is össze kellett tartaniuk. 

Hol a felebaráti szeretet? Nehéz elképzelni ezeket a korlátozásokat, mert közben hetek teltek el. Mint a lassan forralt vízből a béka sem ugrik ki. 

Az utolsó fejezet

Az eltűnések. Írói szemszögből zseniális húzás, hogy a fejezetből eltűntek a japánok. Szomorú, ahogy halványultak az emlékek, és a végére már abban is kételkedtek, hogy tényleg éltek-e köztük egyáltalán. Mindez pedig relatív rövid időn belül. 

A számomra legmaradandóbb idézet már az első fejezetben elhangzik: 

Tudja egyáltalán valaki, hogy itt vagyok? 

39. old.

Az utolsó fejezet pedig gyomorba vágóan reflektál arról, hogy nem. 

Az elbeszélésmód (TSZ/1) 

• egyáltalán nincs párbeszéd
• tömény információt kapunk, így hiába rövid a könyv, lassan lehet csak haladni vele
• szenvtelen stílus: száraz tények
• gondolatritmus
• amerikaiakról E/3 -ban, személytelenek
• nincsenek személyek
• amikor elkezdődik a kitelepítés, onnantól vannak amerikai nevek
• egyetlen fegyverük van: a hallgatás
• csupa kijelentő mondat
• megrázó, de így tudta elmondani mindenki sorsát
• befogadhatatlan sorsok, egyénként nem is lett volna ilyen megrázó 
• tömény
• érdekes stílus, úgy meséli, mintha egy közösségből bárki lehetett volna
• osztozik a másik sorsában
• megható volt, mennyire japán: kollektivizmus
• E/2 néha beszúrva a szövegbe dőlt betűsen, mintha kiszólna a szövegből
• megdöbbentő és szívszorító
• idegenül hatott
• leróni a tiszteletet

Mire utal a cím?

• mosolygó Buddha a jólét jelképe
• láthatatlanság
• nem akarják a szégyellt hagyományt magukkal vinni
• nem élhették meg a saját identitásukat
• remény, hogy visszatérhetnek? 
• kollektív tudat

Tetszett/nem tetszett? Miért?

• A stílusa és a témája nem, de tanult belőle. Nem kedveli a nők megaláztatásáról szóló könyveket. 
• Megrázó, bravúrosan megírt könyv. Nagyon tetszett.
• Új téma, a stílus megrázó. Értékeli.
• Tetszett, jól tudott haladni vele. A téma és a cím kezdetben elrettentő volt, egyénileg biztos nem választotta volna ezt a könyvet.
• Tetszett, érdekes alkotás.
• Tetszett, de nagyon megdöbbentett.
• Tetszett a könyv, de a stílussal bajban volt. külseje is tetszett. Azt jelképezi, hogy ha valami eltörik, azt aranyporral összeragasztják, hogy értékes legyen. Ez egy keleti művészeti ág, mert náluk a sérült tárgy elviselhetetlen. 
• Tetszett, jó a fordítás is.