Valentyin Raszputyin
(1937- )
·
1937.
március 15-én született Ust-Udában, egy irkutszki faluban, Oroszországban.
·
Édesapja
a helyi téeszben dolgozott, édesanyja ápolónő volt.
·
Valentyin
születése után egy másik faluba, Atalantába költözött a család. Az író
visszatekintve azt mesélte, hogy Szibériában nem volt könnyű az élet, de boldog
gyermekkora volt.
·
Az
Irkutszki egyetemen végzett, majd a helyi újságnál kezdett dolgozni. Az első
rövid novelláját 1961-ben publikálta.
·
Az
1967-ben kiadott műve, a Pénzt Marijának után felvették a Szovjet Írók
Egyesületébe. Ezután számos regényt publikált.
·
Nem
felejtette el szülőföldjét sem, sokat tett annak kulturális felemelkedéséért,
például írókonferenciát szervezett Irkutszkban.
·
Lánya,
Mária 2006-ban halt meg egy repülőgép-szerencsétlenségben.
Magyarul megjelent művei:
Valentyin Raszputyin: VégnapokA könyv általában mindenkinek tetszett. A kitelepítések témakör az idősebbekben személyes élményeket is keltettek. Nagyon tetszett az a rész, amikor kimeszelik a házat, bár pár nap múlva úgyis víz alá került. De így érezte a szereplő rendben lévőnek.
Mindig nehéz a megszokott rendből az ismeretlenbe ugrani, főleg az idősebbeknek. Az új környezetben, a lakótelepen az egyik szereplő meg is hal, mert nem képes/nem akar alkalmazkodni.
Kedves szokás Matyorán, hogy összegyűlnek, megbeszélnek mindent esténként a szamovár mellett.
Furcsa dolog a nevelés, tisztességes szülőknek sokszor tisztességtelen gyereke lesz.Nem tudjuk, hogy miért van ez.
Érdekes a vörösfenyő (a Fenyők Cárja) ellenállása, nem tudják sehogy sem kivágni. Ez talán a természet ellenállását jelképezi az emberi mesterkedéssel szemben.
Megrázó jelenet a könyvben, amikor a temetőt akarja a hatóság felszámolni, kiásni a halottakat. Az egyik szereplő megjegyzése az ősök meggyalázására:
Ha mi sorsunkra hagyjuk őket, bennünket is gondolkodás nélkül sorsunkra hagynak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése