6/1. Az együttélés határai

Mindenki megtapasztalhatja a lakva ismerszik meg a másik mondás igazságát, aki nem remete. Azonban nem mindegy, hogy kivel lakunk együtt, valamint, hogy szabad akaratunkból, vagy pedig kényszerből. A természetben is van együttélés, a szimbiózis. Az embereknél kicsit más a helyzet.
A Bibliában Isten népe sosincs egyedül. Más népekkel élnek együtt. A keresztyének is hitetlen emberek között élnek, de ez természetes, hiszen Jézus is így imádkozott a főpapi imájában:

Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy ott őrizd meg őket.

 Mi kell ahhoz, hogy valakivel boldogan éljünk együtt?
Mi ezeket szedtük össze: türelem, alkalmazkodás, elfogadás, idő a bizalom kialakulásához, jóindulat, szeretet, humor, empátia, önkontroll, önzetlenség, bizonyos fokú munkamegosztás. Tehát elég összetett dolog. Ezért sokszor vannak súrlódások, főleg ott, ahol ideiglenesen vannak együtt emberek, például táborokban.

Kényszerű együttéléseknél mi a túlélés titka?
Az ellenszenv, az ellenségtudat legyőzése, a bizalom. A Corelli kapitány mandolinja c. könyvben nagyon sok jó idézet van. Ide is illik egy:

A megszállás titka a kizsákmányolók kizsákmányolása, és az, hogy az ember felismerje az ellenállás megfelelő módját.

 Az irodalom nagyon szereti azokat a szituációkat, amikor egy kis helyen ismeretlen emberek vannak összezárva. Erre kerestünk példákat:

• Robert Merle: A sziget
• William Golding: A legyek ura
• Jules Verne: Két év vakáció
• Szabó Magda: Abigél
• Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
• José Saramago: Vakság
• Charles Dickens: Twist Olivér
• Daniel Defoe: Robinson Crusoe
• Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
• Jókai Mór: A névtelen vár
• Gárdonyi Géza: Ida regénye
• Joseph Heller: A 22-es csapdája

Még hosszan folytathatnánk...