Stefan Zweig életrajza nagyon részletes:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Stefan_Zweig
Elgondolkodtunk azon, hogy Mirko autista volt-e. Ugyanis csak egy kiemelkedő tehetsége volt, a szociális beilleszkedés pedig abszolút nem ment neki.
Ráadásul fejben nem tudott sakkozni, csak ha látta a bábukat.
Hasonlóság volt a két főszereplő között az, hogy mind a ketten ismert sakkjátszmákra támaszkodtak elsősorban, jó memóriával rendelkeztek.
A magánzárka volt a pokol az ügyvédnek.
A gondolatok sem viselik el az űrt.
Ennek éppen az ellenkezőjét mondja egy Sartre novella (sajnos, nem emlékszem a címére), amiben a másik ember elviselése a pokol.
Az ügyvéd a való világból egy mesterséges világba kerül a fogságban, de azon belül is teremt magának egy másik mesterséges világot, a sakkvilágot.
A tehetséget inkább átokként élik meg. Mind a ketten leélhették volna úgy az életüket, hogy nem jönnek rá a tehetségükre.
Mirko nagyon gőgös. Nem intelligens, nem tudja kezelni a hétköznapi dolgokat sem, nincs egyetlenegy barátja sem, de nem is vágyik rá. Viszont agyafúrt, mert rájön, milyen taktikával lehet legyőzni sokkal tehetségesebb ellenfelét.
Az ügyvédnél sem természetes dolog a sakk, először egy gyógyulási eszköz, később egy szenvedélybetegség. Kicsit skizofrén lett tőle, hiszen sokszor játszott magával.
A lelki bántalmazás fájóbb, mint a fizikai.
VálaszTörlésÍgy van. Beszéltünk erről a könyvklubban is, hogy a koncentrációs táborokban hiába uralkodtak szörnyű állapotok, de legalább voltak társak, akikkel megoszthatták a bánatukat. A magányra kényszerítés azonban iszonyú.
Törlés