Könyvklubunk 2024-es tematikája A történelmi igazságtalanságok lesznek, ennek első része Julie Otsuke: Buddha a padláson című lett. Olyan történelmi helyzetekkel akarunk megismerkedni, ami nem kap olyan sok visszhangot, de mégis fontos lenne róla tudnunk. Mivel új témába kezdtünk, először is a történelmi regényről beszélgettünk.
Milyen is egy jó történelmi regény?
- hiteles
- legyen benne olyan szál, amihez kötődni tudunk
- szereplőknek lehessen drukkolni
- újdonságot mondjon
- források legyenek, amire támaszkodhatunk
- ne legyen szájbarágós
- izgalmas regény legyen
- atmoszféra
A Buddha a padláson tehát történelmi regény? Mit tanultunk belőle?
Igen az, tényszerű. Pearl Harbor után az összes japánt áttelepítették, attól függetlenül, hogy bűnös volt-e? Pedig hány évvel azután történt ez, hogy megérkeztek az USA-ba, a gyerekeik már amerikaiaknak születtek. keményen dolgoztak, szinte minta-állampolgárok voltak, mégis szívszorító, hogy így jártak.
Felmerült a kérdés, hogy mit várunk a bevándorlóktól? Azt, hogy beilleszkedjenek vagy a hagyományaikat őrizzék? Ha önként vándorolt ki, akkor egyénként ment ki a jobb élet reményében, mégis az elől szöktek, ahová kerültek. Egyáltalán nem lett jobb életük. A közösség és az egyén összeütközött, mégis egy közösséget alkottak a kívülállók szemében, de nekik is össze kellett tartaniuk.
Hol a felebaráti szeretet? Nehéz elképzelni ezeket a korlátozásokat, mert közben hetek teltek el. Mint a lassan forralt vízből a béka sem ugrik ki.
Az utolsó fejezet
Az eltűnések. Írói szemszögből zseniális húzás, hogy a fejezetből eltűntek a japánok. Szomorú, ahogy halványultak az emlékek, és a végére már abban is kételkedtek, hogy tényleg éltek-e köztük egyáltalán. Mindez pedig relatív rövid időn belül.
A számomra legmaradandóbb idézet már az első fejezetben elhangzik:
Tudja egyáltalán valaki, hogy itt vagyok?
39. old.
Az utolsó fejezet pedig gyomorba vágóan reflektál arról, hogy nem.
Az elbeszélésmód (TSZ/1) 
- egyáltalán nincs párbeszéd
- tömény információt kapunk, így hiába rövid a könyv, lassan lehet csak haladni vele
- szenvtelen stílus: száraz tények
- gondolatritmus
- amerikaiakról E/3 -ban, személytelenek
- nincsenek személyek
- amikor elkezdődik a kitelepítés, onnantól vannak amerikai nevek
- egyetlen fegyverük van: a hallgatás
- csupa kijelentő mondat
- megrázó, de így tudta elmondani mindenki sorsát
- befogadhatatlan sorsok, egyénként nem is lett volna ilyen megrázó
- tömény
- érdekes stílus, úgy meséli, mintha egy közösségből bárki lehetett volna
- osztozik a másik sorsában
- megható volt, mennyire japán: kollektivizmus
- E/2 néha beszúrva a szövegbe dőlt betűsen, mintha kiszólna a szövegből
- megdöbbentő és szívszorító
- idegenül hatott
- leróni a tiszteletet
Mire utal a cím?
- mosolygó Buddha a jólét jelképe
- láthatatlanság
- nem akarják a szégyellt hagyományt magukkal vinni
- nem élhették meg a saját identitásukat
- remény, hogy visszatérhetnek?
- kollektív tudat
Tetszett/nem tetszett? Miért?
- A stílusa és a témája nem, de tanult belőle. Nem kedveli a nők megaláztatásáról szóló könyveket.
- Megrázó, bravúrosan megírt könyv. Nagyon tetszett.
- Új téma, a stílus megrázó. Értékeli.
- Tetszett, jól tudott haladni vele. A téma és a cím kezdetben elrettentő volt, egyénileg biztos nem választotta volna ezt a könyvet.
- Tetszett, érdekes alkotás.
- Tetszett, de nagyon megdöbbentett.
- Tetszett a könyv, de a stílussal bajban volt. külseje is tetszett. Azt jelképezi, hogy ha valami eltörik, azt aranyporral összeragasztják, hogy értékes legyen. Ez egy keleti művészeti ág, mert náluk a sérült tárgy elviselhetetlen.
- Tetszett, jó a fordítás is.
